mivel közeledik

a megszületésem napja, ezért megint történt velem vmi. Tavaly ilyenkor torokgyulladásom volt, nulla hanggal, idénre más jutott. Még tegnap este vmit csinálhattam (ülő helyzetből keltem fel) és becsípődött egy idegszál a jobb vállamban, nagyon fájt, de gondoltam majd kifekszem, elmúlik, ilyenek. Reggel ébredés után még nem is volt baj, manóka kajaellátását még simán megoldottam, de ahogy elkeztem öltözni megint jött az a hatalmas fájdalom. András jött értem reggel, mentünk az egyetemre, de annyira szenvedtem mellette, hogy átsétáltunk a dokihoz. (nem gondoltam, hogy sétálásnál is képes fájni a vállam, de már oldalt nézni sem tudtam, annyira be volt állva) Kaptam gyógyszereket (gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapító-izomlazító-krém), meg fekvő üzemmódot javasolt a néni. Azon az egy napon, mikor végre hétágra süt a napocska!!! Mire hazajutottam, ettem, stb. már nem tűnt olyan elveteműltnek a javaslat, kitártam az ablakokat, és fekvés. Kiváncsi vagyok meddig tart, és mi jöhet még?! Szegény anyukámék meg lázasak, vírusos torokgyulladásosak, még öcsikém is. Úgyhogy holnap be kell szaladni majd mamikához, mert bacit nem akarnak neki vinni, megyek majd én a felkötött kezemmel (szintén orvosi javaslat, az izmokat pihentetjük vele), és megnyugtatom, hogy semmi baj nincs a többiekkel… Komolyak vagyunk nagyon. Voltunk bringásboltban is, és még a végén szejelmes leszek. Már évek óta halogatom, de kell nekem is egy bringa!!! (és ez most nem kicsit célzásértékű volt )

nincs új a nap alatt

Neónak köszönöm a segítséget, bár még így sem működik a dolog, egyszer megpróbálok nekiállni emberi időben, hátha rájövök, hogy mit rontok el.

Még végig kellene molyolnom egy listát, de nincs hozzá már kedvem, viszont rájöttem, hogy holnap átteszem a nagygépre, és ott elegérkézek vele. (és el is készül, és át is küldöm, és majd tudtok is belőle dolgozni)

A hétvége megvolt. Semmi különös. Szombaton  még egyetem egész nap. Bea rendes volt, hazahozott.  Valentín nap alkalmából nem történt semmi. Még sétálni sem voltunk…

Vasárnap anyuék jöttek, hoztak hamikát, éhen ne haljon az a lyány, meg a manókának is hoztak, még almot is. ( Szeretem őket.) Felmentem velük haza, jól bereggeliztem (tudom, hogy már dél volt, nem beszólni) beszélgettünk, jóléreztem magam.  András jött értem, mentünk Izához, hozta haza az ex-férj a kiskrapekokat, de vmi lehetett a mátrixban, meert ezek földreszállt angyalkát játszottak. Utána átjöttünk hozzám, volt vacsorázás, (köszönjük Anyukám) beszélgetés, jól éreztük magunkat.

Ma csak itthon ültem a lapos előtt, és on-line végeztem a dolgaimat. (már amikor épp kedvem volt hozzá) Kismanóka állandóan kikéretőzik, órákat kinnvan. Ami nem lenne baj, ha nem lenne nyitva neki az ajtó, hogy vissza is tudjon jönni. Néha tudom sajnálni, mikor hallom, hogy mekkorát koppan a kanyarban, ahogy teker befelé a nagycicák elől. (hiiihih, lehet, hogy lesznek mostohatesói, ma hallottam a hírt)

Csak, hogy ne csüggedjünk:

beszámoló folytatása

Még pénteknél tartunk. Reggel  úgy volt 9-re jön apukám, de már 8előtt hívott, hogy ott van mamikánál, el kellene intézni vamit, hogy akkor menjen-e, vagy jöjjön hozzám és menjünk együtt. MOndtam, hogy menjünk együtt, akkor én is tudok menni mamikához. Közben telefonált ANdrás is, hogy kellene neki egy papír az Okmányirodából, úgyhogy első sétánk a Polg.Hiv.-ba vezetett. (hihiihi a Polgár Jenő, hivatalba…) Aztán égőbolt, mamika. Közben papírt átadtam Andrásnak, ők is intézték a dolgaikat. Mamika nagyon örült nekünk, azóta is a kismanót meséli mindenkinek, hogy milyen szép, nagy cica, és hogy pórázon jött! Beszélgettünk, kitakarítottam, jó volt, hogy el tudtam menni. Hazasétáltunk apuval, aztán ő ment anyuért.  Csajok nem jelentkeztek (toll a fülükbe!) úgyhogy olvasgattam, manóztam. Este meg elmentünk vásárolni kicsi hamikát, éhen ne haljunk itthon. (én is az a fajta hülye vagyok, aki előbb vesz a macskának -meg ami állat épp van- kaját, mint magának)

Az esős, szomorka idő miatt:

Emlékszem, még kazettán hallgattuk annó… tudott vmit a Geszti már akkor is.

Tegnap: nyüglődés, nem bírom, ha nincs mit csinálni, ez a halálom, a semmittevés, szóval csak fetrengtem, meg manóztam.

Este jöttek Andrásék, összeraktuk Izának a fényképtartót, szerintem tökre jó lett! Átmentünk Izához. Kisfickók persze rögtön felpörögtek. Imádnivalóak. Iza meg teljesen meglepődött, meg nagyon örült az ajándékoknak. Hihetetlen a csaj, annyira őszintén tud örülni minden apróságnak. Ritka manapság az ilyen. Szóval az este jól sikerült, én utána itthon megint hajnalig molyoltam.

Most nemrég meg voltak itt anyukámék, éhen ne haljak, hoztak nekem hamikát. Hihihi, anycika nem ismerte meg a Benőt, kérdezte milyen macska ez itt benn, mondom a benő, de nem lehet, mert az kisebb, mondom nem, mert ez a Benő, és már ekkora, de hihetetlenül aranyos volt, bújt oda anyucihoz, orrolt vele össze. (imádom,  mindenkit) Nemrég mentek el, most készülök, mert 2kor nekünk is találkozó van.

ma úgy vagyok, hogy jól vagyok…

Megint hajnali 3 van, és én még mindig molyolok. Eltelt egy nap, semmi különös, szereztem öcsémnek felvételi lapot, remélem sikerül neki majd, és szeptembertől ő is egyetemista lesz. Voltunk apuval könyvtárban, visszavittem a vizsgák miatt kihozott könyveket, de kettőt hoztam is ki, magánszorgalomból, kiváncsiságból, majd szemezgetek ide is belőlük. Olvastam nagyon sok blogot, keresek valamit, remélem megtalálom. Jah, és mielőtt elfelejtem, kiokoskodtam, hogy mit kap majd A., a szülés alkalmából, a pici kap vmi babásat, ők meg a L.val egy wellnes-bérletet valahová (ennek még lesz időm utánanézni), kell majd az nekik egy idő után! (ha nem jó ötlet, akkor még időben szóljatok légy szíves!)

A címadó dal:

szülinaposok

Happy birthday to you!!!

Január 29-én született a mamikám, és az öcsikém is. Ennek örömére sütöttem egy tepsi barnácskát, ez volt az én meglepim, most sajnos csak erre futotta, tesóm gyönyörű rózsacsokrot hozott mamikának. 5re készült el a süti, rögtön mentünk át, anuyék már ott  voltak, kicsit beszélgettünk, aztán elindultunk a hó birodalmába. Fenn 10 cm-es hó van!!! (fotó most nincs, sötét volt már) {jah, de mamikás fotót csináltunk egy párat, majd abból kérek, és töltök is fel} Anyuéknál sajnos kb. csak 3/4-1 órát voltunk, mert ha lefagy az út, nem tudtunk volna lejönni. A pástétom nagyon-nagyon finom volt Pistike!!! A sütiket meg most kóstoltam, azok anyukám keze munkáját dícsérik. Remélem 7végén is sikerül feljutnom, jó velük,  szeretem őket nagyon.

Az évszámokat le sem írtam… az egyik 24 a másik 85, lejhet tippelni! (vazze, most látom, ez senkinek nem is tűnt fel eddig!!! pont a fordítottja van ma!!! ugyanis mama 24-ben született és ma 85 éves, öcsikém meg 85-ben született és 24 éves…nah?…)