csöpögős

lesz ez a poszt, úgyérzem.
Pasiról lesz szó, de még milyenről. Tegnap döbbentem rá újból, ahogy ült mellettem a frissen vágott szakállával és hajával… mmmmmm… imádom… és lettek gondoltaim is tőle. Főleg, hogy a melegre való tekintettel az ing felső gombja kigombolt volt, és ráláttam a szőőőrös mellkasára, és bele kellett volna túrkálni, és tombolnak a hormonjaim. :-S Az álmomat le sem merem írni, arra kellene nyissak egy olyan blogot, ahol nem ismer senki. (képzelhetitek…) Szóval emberünk KELL nekem. Sajnálom, ez van, nem tehetek róla. Ellene meg nem akarok… Remélem rendeződhetnek még a dolgaink, én mindenképp szeretném. Még akkor is, ha a hajam hullik attól, ahogy időnként hivatalos helyen (posta, bank, hivatal) tuti történik vele/velünk vmi, és neki el kell erről mondania a véleményét, nemis akárhogy. És hogy morgós. És a pocakja. (amit most én is növesztettem – szóval épp egálban vagyunk) És hogy allergiás a Benőre. (na jó, erről egyikük sem tehet, de ez konkrétan, sajnos, esetünkben válóok) És hogy telefonszex szolgáltatást tudnék üzemeltetni a miatta keletkezett gondolataimból, ötleteimből. És hogy medve. És hogy hiányzik… :-S