élmény

csöpögős

lesz ez a poszt, úgyérzem.
Pasiról lesz szó, de még milyenről. Tegnap döbbentem rá újból, ahogy ült mellettem a frissen vágott szakállával és hajával… mmmmmm… imádom… és lettek gondoltaim is tőle. Főleg, hogy a melegre való tekintettel az ing felső gombja kigombolt volt, és ráláttam a szőőőrös mellkasára, és bele kellett volna túrkálni, és tombolnak a hormonjaim. :-S Az álmomat le sem merem írni, arra kellene nyissak egy olyan blogot, ahol nem ismer senki. (képzelhetitek…) Szóval emberünk KELL nekem. Sajnálom, ez van, nem tehetek róla. Ellene meg nem akarok… Remélem rendeződhetnek még a dolgaink, én mindenképp szeretném. Még akkor is, ha a hajam hullik attól, ahogy időnként hivatalos helyen (posta, bank, hivatal) tuti történik vele/velünk vmi, és neki el kell erről mondania a véleményét, nemis akárhogy. És hogy morgós. És a pocakja. (amit most én is növesztettem – szóval épp egálban vagyunk) És hogy allergiás a Benőre. (na jó, erről egyikük sem tehet, de ez konkrétan, sajnos, esetünkben válóok) És hogy telefonszex szolgáltatást tudnék üzemeltetni a miatta keletkezett gondolataimból, ötleteimből. És hogy medve. És hogy hiányzik… :-S

vagyok, aki vagyok…

Tudom, eltűntem.
Jó lenne már kimászni ebből a nagyon mély gödörből, hogy kicsit könnyebb legyen minden.
Nem panaszkodom, tudom, még így is mennyivel jobb nekem, mint sokaknak. (de akkor is, belőlem csak egy van!)
Élek, lábam alakul, 1napja nincs az a légpárnás műanyagrögzítő rajta csak ez a sport bokatartó, hát fáj mint állat, és semmit nem tart ez a cucc rajta, de megerősítem, tornáztatom, nem hagyom annyiban!
Sajnos ez a kényszerű 2hónapos pihenő (és még ami hátravan, amíg nem tudom használni rendesen) odatett nekem. Testileg és lelkileg is. Híztam jópár kilót, bár ez nem a 2hónap alatt sikerült, de azalatt ledolgozhattam volna. Lelkileg meg ugye kivitte a hajam az egyhelybenülés, a bezártság, és társaik.
Múlt héten megfejeltem mindezt egy jó kis influenzavírussal, hiába, élni tudni kell!
Szombaton este sikerült a csajokkal találkozni, beszélgetni, együtt gondolkodni, röhögni nagyokat.
Mamikám is talán jobban van, most végülis hazaengedték a kórházból, de én még a bacijaim miatt nem merek menni hozzá.
Lóvé nincs, már kezdem megszokni csak sajnos ez a családomnak nem ilyen egyszerű. Keresem a megoldást. Fogalmazom az apróhírdetést: “fél vesémet sok pénzre cserélném…”
Kapcsolatilag sem eccerű most a történet, de igyekszem, remélem sikerül bebizonyítanom, hogy tényleg akarom (a pasit és a kapcsolatot is), és igenis képes vagyok megtenni dolgokat érte/értünk.
Suliban kirakták a honlapra az új vizsgarendszert, asszem nem lesz felsőfokú végzettségem…
A kedvem azért jó, csak mostanában néha rámjött a rosszullét, de legyőzöm, mert igenis ÉLNI akarok. Megélni az életem, nem csak sodródni ezzel a káosszal. Remélem sikerül.
És megélni még az utolsó napsugarakat is:

hosszú forró nyár,

mesék a boldogságról…

éjszakai látogató

Jó egészséget kívánok

E. Kata Annának és anyukájának!

lehetetlen?

A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.

Vis Major-ból

s ha addig élek
is: inkább engem hagyj el,
mint magad, Kedves!

századik

Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért mert akkor az igazságért kérsz elnézést!

Mindenkit érhet baleset, ha idejében ott van!